Ha már az előző irománnyal ide hoztam a sivatagot, folytatás következik az ott tett túra további szereplőivel. Egyikük sem talált ki semmi újat, ahogy ez eleve ritka is, azonban a hozott anyagot igen élvezetesen és szépen formálják erre érzékeny kezeikben. A sivatag pedig lehet a hollandoknál (igaz, kicsit fémesebb is), vagy valóban a katuszok szomszédságában Mexikóban, nem is túl messze a műfaj szülőhelyétől, vagy épp a német légtérben. Kezdjük is itt.

Sleeping Pandora - Lifting Water

Az Underrated Albums youtube csatornán találtam rájuk, ahogy egy másik formációra is (de rájuk külön ki kell térnem.) Azt mondjuk nem értem, hogy mi alapján kerül valami az underrated "kategóriába", amikor az album mondhatni ropogósan friss, a 2021-es dátum legalábbis ezt sugallja :-) 

A német Sleeping Pandora amolyan légies, utaztatós, kellemes, kikapcsoló instrumentális zenéjének mondanivalója egyszerűen a szabadság, nagy szavak nélkül (legalábbis nálam ez csapódott le). Sok olyan helyzet van, amikor ez nagyon jót tesz az embernek. Kikapcsolás, semmi agyalás. "Dinamikus meditáció". Igazából hasonlíthatnám egy psytrance, vagy easy listening, netán ritmikusabb ambient lemezhez is, a végeredmény ugyanaz, csak a hangszerelés, műfaj más. Ajánlott vonatablakból kifele bámulva, vezetéshez, elalváshoz, ébredéshez. Füleljétek:

Rider Negro - The Echo of the Desert

Mexikó, kaktuszok - és retro. Utóbbival ambivalens a viszonyom, mert ugye egyszer már megcsinálták sokan, miért kell ismét? A válasz ismét hasonló a fentiekhez, egyszerűen azt kell játszani, ami jön. Más kérdés, hogy ez kinek, miként sikerül. Sok izzadtságszagú produktum is van a retrózók közt, legyen az metal, synthwave, dark, psychedelic/desert rock, "új-Sabbath", vagy bármi, azonban rendre felbukkannak kincsek is a nagy hullám közepette. A Rider Negro mindenképp az utóbbi példát erősíti. Ők a a 70-es évekbe merülnek, de egészen az altalajig (Floyd, Doors stb.), viszont ezt olyan beleérzéssel teszik, hogy a hallgatónak fel se tűnne, hogy nem 1972-ben készült a sivatag visszhangja. Ha valaki egy zeneileg műveltebb társaságban feltenné a vinylt, talán rákérdezne, hogy ezt miért maradt ki anno? A jelenséget "Magyarország egyetlen blogja" foglalta össze a legtalálóbban:

Kevéssé ismert tény, hogy a hatvanas évek vége felé Jim Morrison és Syd Barrett kettesben elvonult egy hétre a mexikói sivatag mélyére, és közösen messzi univerzumokba utaztak. A hosszúra nyúlt trip benyomásaiból tíz dal született, melyeket hazaérésük után session zenészek segítségével azon nyomban rögzítettek. Így született meg a The Echo of the Desert, amely a jogi problémák elkerülése érdekében a Rider Negro név alatt jelent meg.

KOMATSU - Rose Of Jericho

A bejegyzés harmadik sivatagi szereplője Hollandiából érkezett az éterbe, a Heavy Psych Sounds bandcamp-oldalát fülelve leltem rájuk. A kiadó azért került fókuszba, mert pár kedvencem (ld. Yawning Man sivatagi filmajánló) itt lelt digitális otthonra. A Komatsu zenéjére illik talán leginkább a stoner jelző jelen zeneajánló szereplői közül, de nem a címke miatt kapott el (főleg, hogy rengeteg unalomig csépelt stoner-doom alapú zenét hallottam már a retro-hullám alatt), hanem mert itt is valami görcsmentes, lendületes, dinamikus zene dominál - viszont a metal is szerves része. A lényeg, hogy sikerült valami csodaszép arányt találniuk a desert rock és a fém közt, vagy inkább nevezzük összeolvadásnak, mert nem válik szét a két összetevő. Nagyon jól elvannak együtt, és itt is igaz, hogy hallhattunk már hasonlót, de egyszerűen olyan jóízűen játszanak, hogy nem lehet nem élvezni :)

Íme az ékes példa: