A Funerål Pyre kiváló bizonysága annak, hogy abban a korban, és olyan műfajban is lehet mélyebbet/magasabbat alkotni, amikor már azt hisszük, hogy nincs új a Nap alatt, netán profi rutinmunkák sokaságával találkozunk, ahol az egyéniség rovására megy a megfelelés iránti kényszer, netán biztonsági játék jellemzi az előadókat.

Számomra pont azért volt nagy öröm a magyar-amerikai formáció első megjelenése, mert már az első hangokon érződik, hogy túllép az ismételt electro-industrial kliséken éppúgy, mint az alapvetően szintén a mélységbe kalauzoló kortárs deep techno, dark techno, vagy drone és harsch noise műfajok korlátain. A zene hangzása és minősége maximálisan profi, dallamvilága egyedi, az említett stíluselemek úgy ötvöződnek, hogy mindennek megvan a pontos helye - mégpedig mindennemű erőlködés, mesterkéltség, külsőségesség és máz nélkül. Úgy monumentális, hogy közben természetes marad.

A Funerål Pyre azonban nem is egy előzmények nélküli zenekar - a gyökerek Zilahy István részéről több, mint 30 évre nyúlnak vissza, az electro-industrial műfaj máig ható alapköveinek időszakához, annak egyediségéhez és kreativitásához, megismételhetetlenségéhez. A Plasma Pool neve véleményem szerint garancia a minőségre, zenei mélységre, ezt jól mutatja az is, hogy mindenkori inkarnációjuk és oldalhajtásaik (legfrissebb a Pi314) mind izgalmas és érdekes produkciók, nem "öregedik/bácsisodik" a zenéjük, ellenben bölcsül (várjuk is a kiadványokat), emellett tartja a dinamikát, és a régi mellett az új formákban egyaránt járatos.

Raye Albate a XXI. század érző gyermeke Philadelphiából, aki új színeket hoz be egy olyan zenei világba, ami a születésétől fogva prófétaként jár előttünk; alkotásaiban benne van a kor súlya, de érzéseim szerint a sulykolt bizonytalanságra adott pozitív válasz is megjelenik. Komoly, de mosolyog, kemény, de nem ver, szabad és fiatalos marad a komolyság mellett. Raye a Her Noise Is Violence név alatt alkot egyedi hangvételű zenét, amiben a kortárs indusztriális zajzenét és a régi korok szakrális énekeit egyaránt megtaláljuk - ez a kontraszt legfeljebb olyan szemlélőnek lehet furcsa, aki nem hallott még hasonlót, "korunk misztikusainak" - akik már nem feltétlen az izmusok világával azonosítják magukat - semmiképp sem lesz furcsa. Raye emellett igen jó érzékkel készít erős, ritmikus drum & bass mixeket is, Albate néven pszichedeliába hajló electro-t, a lényeg, hogy nem áll meg a "műfaji korlátozásoknál", azonban érezhető egy biztos gerinc a választásaiban :-)

Mindennek az eredménye egy olyan szintézis lett, ahol a fizikai távolság és a jelenlegi világpánik ellenére is érezni azt, hogy értik egymást, két generáció egyesíti erejét, méghozzá kiváló dinamikával.
Mindezek mellett azért egy súlyosabb, sötétebb tónusú zenei világ tárul elénk, ami egyértelmű reflexió is korunkra - ez alapvető sajátja az indusztriális zenének - azonban sem a kilátástalanság elégiája, sem pedig az elégedetlenség, vagy a panasz és sajnálkozás könyve nem lett itt kinyitva.

Ezek voltak az én benyomásaim és észrevételeim, azonban mivel erősen megérintett az "Il Lievito Della Luce: La Tenebra" c. első kiadvány (és azóta már a folytatása is), megkerestem Istvánt a kérdéseimmel, természetesen Raye bevonásával, így most az Ő szemszögükből hallhatjuk a formáció történetét.

J.Á.: István, a munkásságodat a Plasma Pool révén sokan ismerjük itthon, a hazai elektronikus / indusztriális zenében a nevetek megkérdőjelezhetetlen. A Funerål Pyre egy viszonylag új formáció, amit Raye Albate-el kezdtetek el, és már az első szerzeményetek is húsba vágóan erősre sikerült. Egyrészt hideg és kemény, úgy érzem, egyfajta reflexió az elidegenedett társadalomra, különösen ebben a korban, amikor a félelem vezérli a tömegeket. Másrészt viszont kifinomult és érzékeny zene, ami (szerintem) az industrial/techno alapvető jellemzője, bár nem mindenki tudja ezt így kihozni. Tudnátok pár sorban mesélni az első, nemrég megjelent kislemezről, és a motivációról, hatásokról, ami életre hívta a Funerål Pyre-t?

István: Köszönöm, megtisztelő a véleményed. Az általunk észlelt események, helyzetek fenyegetést kelthetnek bennünk, szinte mindig jövőbeli események sorozatához kapcsolódnak. Figyelmeztető jelzéseket, illetve impulzusokat próbálunk zenei formában, hangok segítségével küldeni hallgatóinknak, amik a felismeréshez irányíthatják őket, olyan eseményekkel kapcsolatban, amelyek az emberiség és a világunk elvesztéséhez vezethetnek.

Raye: Úgy gondolom, hogy a Funerål Pyre a kreatív energiáink keveréke és átmenete, egyesülése valami olyasmiben, amit mindketten szeretünk. A témáink közt megjelenik a "dolgok vége" - a természet győzelme a Földön, az időjárási katasztrófák, az emberiség destruktív természete, poszt-apokaliptikus témák, stb.
Ezek mind közös kreatív inspirációk István és köztem. Egy nagyon sötét, de nagyon VALÓDI forgatókönyvet akartunk megidézni.
Valamit, ami megtörténhet... Ami körülöttünk zajlik...

István: Teljesen egyetértek Raye gondolataival és csak kiegészíteni tudnám: hogy ez egy egységes világlátás inspirója, amely arra irányul, hogy milyen folyamatok zajlanak körülöttünk, így láttatni szeretnénk azokat a történéseket, melyeket más már nem vesz észre.

J.Á.: Egy nagyon erős kezdést kaptunk az "Il Lievito Della Luce: La Tenebra" EP-vel. Milyen folytatást terveztek, várható-e egy teljes nagylemez tőletek a közeljövőben? Mesélted, hogy kerestek kiadót, szerintem a műfaj "krémjében" van a helyetek. Nyilvánvaló, hogy az élő fellépések mostanság "kötéltáncot járnak", de terveztek ilyet?

Raye: István határozottan jobban ért a kapcsolatépítéshez és az emberekkel való beszélgetéshez, mint én, így bízom a gondolataiban a zenénk fizikai megjelentetésével kapcsolatban. Ami az élő fellépéseket illeti... ejj, micsoda zűrzavar.
Elég kemény volt az elmúlt pár év - 2020 óta, közben már 2021 felén is túl vagyunk, de az élőzene még mindig nem tért vissza a "normális" kerékvágásba. Nagyon nehéz ezekben az időkben a művészetből megélni, szerencsés vagyok, hogy van egy "nappali munkám", amiből fizetem a számláim. DJ-ként is dolgozom, így ideiglenesen át kellett állnom a Twitchre és az online streamingre, ez nagyon más, de még mindig jobb, mintha egyáltalán nem játszanék. Csak az idő fogja megoldani.
Tudom, hogy amint képesek leszünk rá, a Funerål Pyre ott lesz élőben a színpadon, és koncertet ad. Egy napon.

István: Igen. Mi szeretnénk megörökíteni a tevékenységünket megfogható formában is, de tudom, jelenleg a fizikai hordozók már csak promóciós célokat szolgálnak. Szeretem megfogni, lapozgatni, nézegetni és érezni az illatát a kiadványnak és minőségében élvezni is azt. Ehhez keresünk megfelelő tudású, gondolkodású kiadót, szakembereket, akik hasonlóan filozofálnak.

Jelen pillanatban ez sokkal nehezebben kivitelezhető, mivel lassan 2 éve zajlik ez az “abnormális” állapot, de amint lehetőséget kapunk az univerzumtól, azonnal színpadra szeretnénk vinni a zenekart. Addig is folyamatosan kísérletezünk, remixeket készítünk és tapasztalatok útján próbáljuk bővíteni a tudásunkat.

J.Á.: István nevét itthon a Plasma Pool-on keresztül jó ideje ismerjük, Raye Albate neve sokaknak új lehet.

Raye: Kicsit több, mint egy évtizede vagyok DJ, és körülbelül 5 éve dolgozom a saját zenéimen. A harsch noise / noise wall / drone zenére koncentráltam - az elmúlt évben 2 albumot és 2 EP-t adtam ki, az egyik egy közös kiadvány egy spanyol doom metal bandával, a Pestillength-el. Azt hiszem, a lezárások egy kicsit nyugtalanná tettek. Termékeny. Fázisokban alkotok.
Elmondhatom, hogy nagyon szeretem a zenét, és folyamatosan új ötleteken dolgozom - hallgatok és írok is zenéket. Azonban nagyon válogatós vagyok abban, hogy mit is jelentetek meg végül :-)

J.Á.: Más országban éltek, kontinensnyi távolságra egymástól. Mesélnétek arról, hogy ismertétek meg egymást, és miként működik köztetek a közös alkotás? Együtt stúdióztatok, vagy egymásnak küldött zenei alapokból születtek a szerzemények?

István: Interneten keresztül ismertük meg egymást, szinte azonnal barátomnak tekinthettem Raye-t, nagyon sok közös van bennünk és jól kiegészítjük egymást. Elkezdtünk ötletelni és elindult a folyamat, működött. Elképesztő a kémia, ami köztünk van, egy mondatból értjük egymást, de van, amikor leírni sem tudom a gondolataimat és Raye már írja is helyettem :-)

Raye: Istvánnal az interneten ismerkedtünk meg. Közös érdeklődési köreink és a zene kötött össze minket, majd hamarosan létre is jött a Funerål Pyre. Tényleg nagyon gyorsan történt... És mivel én az Egyesült Államokban élek, István pedig Magyarországon, az akkori utazási helyzet miatt lehetetlen volt, hogy személyesen találkozzunk, vagy együtt alkossunk, így oda-vissza küldözgettük egymásnak a .WAV fájlokat, videó ötleteket, artworköket, egyebeket - és valamiért nagyon jól működünk és kommunikálunk.
Azt hiszem, ez a kulcs.
Kellő szintű kémiára van szükség ahhoz, hogy zenét alkoss valakivel, különben jobb, ha egyedül csinálod.

J.Á.: Amit eddig hallottam Raye munkásságából, az - ha kategorizálni kell - erős harsch noise / industrial, néhol felbukkanó szakrális alaphangokkal. A közös zenétekben a Plasma-ból is ismert, jó értelemben vett dallamosság és kifinomultság találkozik egy nagyon energikus / dinamikus alapvonallal, de valami új is van benne, ami eddig talán kevésbé volt rátok jellemző külön-külön. Én úgy látom, jól működik a közös nevező, a Funerål Pyre önálló életet él. Ti hogy látjátok ezt?

István: A Funeral Pyre egy merőben más tónuson alapul, de kétségtelenül, hallhatóan ott vagyunk mind a ketten a végleges hangzásban, ez az FP. Számunkra ez a tökéletes, mivel teljesen szabadon alkotunk és összhangban vagyunk. Inspiráló ez a “rendszer mentes felfogás” a zenekarra. Mindenki élvezettel van az alkotás folyamataiban.
A kísérleteink a hangzásunk kiterjesztésére irányulnak, új hangforrásokat használunk, amik a megszokott tónusokon kívül helyezkednek el, egyénileg illesztjük a végső kompozícióinkba. Kedveljük a zajokat, zörejeket és mindent, ami hangot ad ki magából.

Raye: Mindkettőnk látásmódja hasonló, de úgy gondolom, hogy a zenében összeolvadunk - nem úgy szólunk, mintha csak összekevernénk egymást, hanem Funerål Pyre-ként. Amikor meghallgatom a zenénk kész mastereit, soha nem a Plasma Poolt vagy a Her Noise Is Violence-t hallom, hanem a Funerål Pyre-t, ami így a jó. Valami újat akartunk közösen létrehozni.
Természetesen megvannak a sajátos hangzásaink és stílusjegyeink, amelyek jellemzőek ránk, azonban azáltal, hogy mindez összeolvadva fedi egymást, valami teljesen más születik, ami külön-külön nem jött volna létre.