Nos, itt van az Ősz (bárcsak itt lenne már), itt az aktuális északi szomorúság is.
Szerintem az előző, Night Is the New Day című album még kifejezetten erős volt, kicsivel "harapósabb" is, már ha lehet ilyet mondani eme elcsukló, az északi szélben önmagába dőlő zenéről. Persze kellett egy hangulat már az előző (sőt, inkább bármelyik) Katatonia albumhoz, a Dead Ends Kings pedig annyiban különbözik elődjétől, hogy még több (le)hangulat kell hozzá :)
Első hallgatásra feltűnt, hogy jóval egyhangúbb lett elődeinél, persze nem is feltétlen feladata a Katatonia legénységének, hogy valami különösen színes, netán vidám lemezt készítsen, hiszen tudjuk jól, mihez értenek - északi, melankólikus rock/metalhoz, ami azért általában sikerült is nekik, leginkább még pályájuk elején / közepén.
Egy-egy alkalommal beszivárognak szokatlanabb hangtani alakok (pl. Ambitions / Undo You), alapvetően több a billentyűs, és talán kevesebb a zúzós, ébresztő, szomor-mérges szakasz. Leginkább az első és az utolsó 2 számra kaptam fel a fejem a mélabúból.
Hasonlóvá vált a helyzet, mint pl. az Anathema esetében - ott is lemezről lemezre vérszegényebb a végeredmény.
Ha aztán ilyenhez lesz hangulatom, azért biztosan meghallgatom. Ímhol az album: