Zeneblog és zeneszemle

Zenevadászat

Zenevadászat

Sivatagi hármas: Rider Negro, Komatsu, Sleeping Pandora

Nem kell mindig feltalálni a spanyolviaszt :)

2021. február 21. - zenevadasz

Ha már az előző irománnyal ide hoztam a sivatagot, folytatás következik az ott tett túra további szereplőivel. Egyikük sem talált ki semmi újat, ahogy ez eleve ritka is, azonban a hozott anyagot igen élvezetesen és szépen formálják erre érzékeny kezeikben. A sivatag pedig lehet a hollandoknál (igaz, kicsit fémesebb is), vagy valóban a katuszok szomszédságában Mexikóban, nem is túl messze a műfaj szülőhelyétől, vagy épp a német légtérben. Kezdjük is itt.

Sleeping Pandora - Lifting Water

Az Underrated Albums youtube csatornán találtam rájuk, ahogy egy másik formációra is (de rájuk külön ki kell térnem.) Azt mondjuk nem értem, hogy mi alapján kerül valami az underrated "kategóriába", amikor az album mondhatni ropogósan friss, a 2021-es dátum legalábbis ezt sugallja :-) 

A német Sleeping Pandora amolyan légies, utaztatós, kellemes, kikapcsoló instrumentális zenéjének mondanivalója egyszerűen a szabadság, nagy szavak nélkül (legalábbis nálam ez csapódott le). Sok olyan helyzet van, amikor ez nagyon jót tesz az embernek. Kikapcsolás, semmi agyalás. "Dinamikus meditáció". Igazából hasonlíthatnám egy psytrance, vagy easy listening, netán ritmikusabb ambient lemezhez is, a végeredmény ugyanaz, csak a hangszerelés, műfaj más. Ajánlott vonatablakból kifele bámulva, vezetéshez, elalváshoz, ébredéshez. Füleljétek:

Rider Negro - The Echo of the Desert

Mexikó, kaktuszok - és retro. Utóbbival ambivalens a viszonyom, mert ugye egyszer már megcsinálták sokan, miért kell ismét? A válasz ismét hasonló a fentiekhez, egyszerűen azt kell játszani, ami jön. Más kérdés, hogy ez kinek, miként sikerül. Sok izzadtságszagú produktum is van a retrózók közt, legyen az metal, synthwave, dark, psychedelic/desert rock, "új-Sabbath", vagy bármi, azonban rendre felbukkannak kincsek is a nagy hullám közepette. A Rider Negro mindenképp az utóbbi példát erősíti. Ők a a 70-es évekbe merülnek, de egészen az altalajig (Floyd, Doors stb.), viszont ezt olyan beleérzéssel teszik, hogy a hallgatónak fel se tűnne, hogy nem 1972-ben készült a sivatag visszhangja. Ha valaki egy zeneileg műveltebb társaságban feltenné a vinylt, talán rákérdezne, hogy ezt miért maradt ki anno? A jelenséget "Magyarország egyetlen blogja" foglalta össze a legtalálóbban:

Kevéssé ismert tény, hogy a hatvanas évek vége felé Jim Morrison és Syd Barrett kettesben elvonult egy hétre a mexikói sivatag mélyére, és közösen messzi univerzumokba utaztak. A hosszúra nyúlt trip benyomásaiból tíz dal született, melyeket hazaérésük után session zenészek segítségével azon nyomban rögzítettek. Így született meg a The Echo of the Desert, amely a jogi problémák elkerülése érdekében a Rider Negro név alatt jelent meg.

KOMATSU - Rose Of Jericho

A bejegyzés harmadik sivatagi szereplője Hollandiából érkezett az éterbe, a Heavy Psych Sounds bandcamp-oldalát fülelve leltem rájuk. A kiadó azért került fókuszba, mert pár kedvencem (ld. Yawning Man sivatagi filmajánló) itt lelt digitális otthonra. A Komatsu zenéjére illik talán leginkább a stoner jelző jelen zeneajánló szereplői közül, de nem a címke miatt kapott el (főleg, hogy rengeteg unalomig csépelt stoner-doom alapú zenét hallottam már a retro-hullám alatt), hanem mert itt is valami görcsmentes, lendületes, dinamikus zene dominál - viszont a metal is szerves része. A lényeg, hogy sikerült valami csodaszép arányt találniuk a desert rock és a fém közt, vagy inkább nevezzük összeolvadásnak, mert nem válik szét a két összetevő. Nagyon jól elvannak együtt, és itt is igaz, hogy hallhattunk már hasonlót, de egyszerűen olyan jóízűen játszanak, hogy nem lehet nem élvezni :)

Íme az ékes példa:

Yawning Man - Live at Giant Rock (2020. legjobb zenéi)

Karantén helyett koncertfilm a sivatagból

A Yawning Man a karanténkorszakban azt tette, amit születésekor: koncertezett a sivatagban - igaz, ezúttal közönség nélkül zajlott az aggregátor-party. Maga a koncert egyben teljesen új zenei anyagot is jelent - annyi a különbség, hogy ez most nem stúdió album, hanem sivatag album :-)

Történelmi gyökerek

A dél-kaliforniai sivatag emblematikus, hiszen itt (és Palm Desert elhagyatott nudistastrandjánál) született a desert rock műfaj, amit később stoner-ként ismertünk meg, amikor a Kyuss és a Queens of the Stone Age hírét vitte. Ők is itt kezdték, 1986 körül nagy kedvencük volt az Across the River nevű zenekar, akik amúgy punk hatásokkal indultak, ahogy a környéken szinte mindenki, zömében feldolgozásokat játszottak, majd Mario Lalliéknak egyre szaporodtak a saját számaik. A meglévő csapathoz csatlakozott Gary Arce gitáros, és innentől Yawning Man néven zenéltek tovább. A 90-es években A Sort of Quartet folytatta a formabontást némileg más vizeken, kissé jazz-be mártva, majd a 2000-es évek elején visszatértek közel eredeti felállásban, viszont minden eddiginél szebb, szabadabb és különlegesebb instrumentális zenével, ami a dinamikát sem nélkülözi - ráadásul minden retrózás nélkül. 

Hazánk fogékonyabb füleinek is játszottak már párszor (igaz, sokat kellett várni az első koncertre), és élmény volt minden fellépésük mind zeneileg, mind a zenekar tagjainak igen barátságos hozzáállása tekintetében. Anno sok évet kihagytak a stúdiózással, ezt azonban bőven bepótolták, kb. 2015 óta folyamatosan érkeznek az albumok, és szinte megállás nélkül turnéznak. Ha épp nem, akkor a Palm Desert-i gyökerű, vagy zeneileg rokon barátaikkal más formációkban rántanak fel egy-egy lemezt (most épp a Big Scenic Nowhere és a Yawning Sons új albuma  következik.) Az aktív koncertezésnek az lett az eredménye, hogy legutóbbi, Macedonian Lines című albumuk anyagát az előző turnén alakították, élőben, szinte jammelve, a harmadik budapesti koncertjükön is ennek lehettünk részesei. De senki ne valami uncsi, "öncélúan" maszturbálós improvizálásra gondoljon, mert minden szerzeménynek kiforrott tengelye van, a hangulat - ami zenéjük legnagyobb ereje - pedig mindent visz. 

Tömören ezek voltak az előzményei a covid-korszakban megjelenő új albumnak, ami egy 52 perces jam, és egyben film is, ami DVD-n rendelhető tőlük, de nyilván fellelhető az internet bugyraiban is. Tudtommal a Plastic Cactus-nál rendelés esetén is ők kapják meg a pénzt. (Javallom, hogy aki megteheti, inkább vásárolja meg ezt, mintsem zenekaros maszkokból kelljen aprópénzt gyűjtögetniük eme koncertek híján lévő időkben. Bár olyanjuk is van, és a nevükből kifolyólag még vicces is. Bandcamp-en egyes péntekeken a bevétel kizárólag a zenészeké, nem sápol le úgy a már eleve korrektebb rendszer, mint a legtöbb stream, stb. szolgáltató gigacégnél.)

Az élő albumot kísérő szövegben megemlítik, hogy a Pink Floyd "Live in Pompei" albumának szellemében készült, a zenét drámai tájképek kíséretében tálalva. Nos, ebben ismét űttörőek lettek, ugyanis több desert / stoner rock zenekar követi ezt a példát, legalább 4-5 csapat Mojave sivatagban készült koncertje jelenik meg a közeljövőben a Heavy Psych kiadónál, köztük a Stöner nevezetű is, ami Brant Bjork és Nick Oliveri egyik formációja. Gondolom, nem kell bemutatni a bácsikat. 

A zenekar üzenete:

”AN EPIC SONIC AND SCENIC PORTRAIT” Intimately and beautifully captured in the environment that inspires Yawning Man’s spacious, expansive and cinematic music. Filmed live May 18th, 2020 in the visually stunning, mysterious landscape of ”Giant Rock” in Southern California. Yawning Man’s timely expression during the age of “social distancing. No audience, just the band performing their sonic meditations in the rugged beauty of the Mojave Desert.

Live At Giant Rock (2020) by: Gary Arce, Mario Lalli, Bill Stinson.

Katatonia - Dead End Kings (és City Burials, mert közben 2020. is elmúlt)

... és a 2020-as folytatás: City Burials, Dead Air

katatonia-Dead_End_Kings.jpgNos, itt van az Ősz (bárcsak itt lenne már), és itt az aktuális északi szomorúság is.

Szerintem az előző, Night Is the New Day című album még kifejezetten erős volt, jóval "harapósabb" is, már ha lehet ilyet mondani eme elcsukló, az északi szélben önmagába dőlő zenéről. Persze kellett egy hangulat már az előző (sőt, inkább bármelyik) Katatonia albumhoz, a Dead Ends Kings pedig annyiban különbözik elődjétől, hogy még több (le)hangulat kell ahhoz, hogy jobban kiszabadítsa magát önmagából.

Első hallgatásra feltűnt, hogy egyhangúbb lett elődeinél, persze nem is feltétlen feladata a Katatonia kiáradó befordultságot előadó művészeinek, hogy valami különösen színes, pláne vidám lemezt készítsen, hiszen tudjuk, mihez értenek: darkba mártott északi, melankólikus rock/metalhoz, ami mindenképp sikerül is nekik, leginkább pályájuk elején / közepén.

Egy-egy alkalommal beszivárognak szokatlanabb hangtani alakzatok (pl. Ambitions / Undo You), alapvetően több a billentyűs, és talán kevesebb a zúzós-ébresztő, szomor-mérges szakasz. Leginkább az első és az utolsó két számra kaptam fel a fejem a mélabúból.

Némileg hasonlóvá vált a helyzet, mint pl. az Anathema esetében - ott is lemezről lemezre vérszegényebbnek érzem a végeredményt, bár ők "derűsebb" napszakokat idéznek. 

City Burials (2020.)

Update (2021.02.04.) - szerencsére nem vesztettük el őket. A 2020-ban megjelent City Burials egyenesen kiváló, az alapok nem változtak. Az érzelmi nehezék viszont hangsúlyosabb, a hangzás izgalmasabb, a zene dinamikusabb. Visz, beránt. Íme:

Dead Air (2020)

S mivel megértük azt a bizonyos 2020-as évet, ők is közvetítettek "élő" koncertet - stílszerűen Dead Air. Live From Grondahl. cím alatt hagyta el a napvilágot (nyilván a dínók nem voltak a színpadon, a vizuál igazi feltöltői agymenés ehhez a zenéhez :-)

 

Tovább

Dopethrone III.

Lassú traktor a pokolból

Lassú, sötét, őrlő, akár egy pokol mélyén szántó traktor. Az Electric Wizard nevét szokás emlegetni velük kapcsolatban, aminek hatását talán maga a zenekar sem titkolja, ha már egyszer a nevét is egy Wizard albumról kapta.

Szóval itt a harmadik, ami most is pontosan arra vállalkozott, mint korábban - belassult mélysötét, harapós zenét játszani úgy, ahogy a nagykönyvben is megírták - még ha a zenei váz tekintetében nem is a legeredetibb, de legalább minőségi módon duruzsolnak.

Mivel a Dopethrone is fellép a Bandcamp-en, a komplett III. lemez meghallgatható:

Vágtázó Codaszarvas - Csillaglovaglás

 Csillaglovaglás

A Vágtázó Csodaszarvas ott folytatja, ahol nem hagyta abba - Grandpierre Attila révén (révülésénél fogva :) a VHK-hoz hasonló intenzitású zenével, ahol a gitárok helyett népi hangszereket hallhatunk - méghozzá nem is keveset.

A Lángoló Gitárok jóvoltából pedig meg is hallgathatjuk az új, Csillaglovaglás című lemezük egyes szerzeményeit - plusz néhány koncertfelvételt / ritkaságot is.

Lovasnépek Élete - Vágtázó Csodaszarvas

Lovasnépek éneke (rövidített) by LG Soundcloud 05

Conjure One + Front Line Assembly koncert, A38

 Az idei volt a harmadik Front Line Assembly koncert, amin jelen voltam - természetesen most sem okoztak csalódást, ráadásul amellett, hogy pl. a Gun-al kezdtek, és további ipari / EBM alapvetésekkel szórakoztattak minket, még egy kis meglepetést is kaptunk tőlük - ugyanis a vendégként is jelen lévő Rhys Fulber (Conjure One) a FLA koncertjének ráadás-szekciójában beállt a billentyűk mögé, így eljátszottak együtt néhány közösen megírt '90-es évekbeli klasszikust. Nos, valahogy így nézett ez ki:

Liquid Separation (Millennium, 1994) Rhys Fulber-el az A38-on

Több fotó és videó: Front Line Assembly, Conjure One - A38

Black Nail Cabaret - Fekete Zaj

Szintipop lánycsapat a Mátrában

A következő videón a Black Nail Cabaret Fekete Zajos fellépésének egy részlete látható, ahol jól megfigyelhető a kerítés másik oldalán kukkoló kirándulók kis csoportja - több, mint valószínű, hogy nemigen láttak még ilyet.

A (nagyon enyhén) gót + szintipop + Lady Gaga keverékeként is jellemezhető leánycsapatról készültek fotók is szép számmal - azok legalább nem remegnek: Black Nail Cabaret - Fekete Zaj 2011.

Fekete Zaj 2011 - harmadjára a Mátrában

Fekete Zaj 2011

FEKETE ZAJ 2011 - KONCERTFOTÓK ÉS VIDEÓK

Idén harmadjára lepik el Mátrafüred / Sástó 500 m magasságban fevő kempingjét a dark - gothic, stoner, black metal, experimentális rock vagy épp a rockabilly műfaj kedvelői. A Fekete Zaj szerény véleményünk szerint messze az ország legszínvonalasabb zenei fesztiválja, ahol immár három színpadról szól majd a zene, de a koncertek mellett egy kiállítás is lesz - Kocsis Eszter az új, sátras színpadon mutatja be műveit Kihalt Állatok Kertje címmel.

 

A fesztiválbérlet is rendkívül baráti áron kapható (igaz már drágább, mint pl. két hónappal ezelőtt, de még így is annyiba kerül, mint kb. fél nap mondjuk a Szigeten). Nem csak a jegyár baráti, hanem az eddigi Fekete Zaj fesztiválok  légköre is alapvetően az volt - és alighanem most sem lesz ez másképp.

A legnagyobb húzónév egyértelműen a norvég Ulver lesz, továbbá a Pozvakowski. vagy a viszonylag újnak számító Dereng (enyhe túlzással VHK / IHM kollaborációként is tekinthetünk rájuk) is igazi csemegének számítanak a magyar zenei életen belül. Az Anathema kapcsán ismerős Leafblade 2 koncertet is ad, és itt lesz a Woven Hand is, hogy immár sokadik alkalommal bemutassa hazánkban altcountry jellegű zenéjét. míg a Watch My Dying hosszú idő után itt lép fel újra két gitárral.

Egy kis ízelítő az idei fellépőkről:

  • Dereng, Leafblade, Yellow Spots + Voodoo Allen, Choice With No Voice: CSÜTÖRTÖK - 2011.08.04.
  • Ulver, Pozvakowski, Watch My Dyning, Negura Bunget, Corrodal, Virrasztók: PÉNTEK - - 2011.08.04.
  • Wovenhand, Lisa Cuthbert, Képzelt Város. MEMENTO MORI Nap: Hiteljugend, Entrópia Architektúra, Pornography (The Cure tribute)

Ajánló: a 2009-es és 2010-es Fekete Zaj fesztivál képes kivonata és a Fekete Zaj hivatalos oldala

Motörhead koncert 2011-ben is, most a Szigeten

MotörheadLemmy személye kiválóan igazolja, hogy az öreg rocker nem vén rocker - persze nem sok hozzá hasonló 60 év körüli frontember áll ilyen fitten a deszkákra (na jó, vannak azért páran, és a VHK Grandpierre Attilája szintén hasonló korú, és hát színpadi intenzitásban talán túl is szárnyalja Lemmyt).

A Motörhead és Lemmy eddigi pályafutásáról már több könyv és egy film is készült, a zenekar hatása pedig igen jelentősnek mondható, és közel sem csak egy stílusra korlátozódik - a metálosok és a punkok is egyaránt kedvelik, tulajdonképp mindkét műfaj megjelenik a korongokon. Hazánkban többek között a Tankcsapda hordozza a Motörhead stílusjegyeit, de a Bomber zenekar neve is elég egyértelműen takarja Lemmyék hatását.

Szóval a tavalyi Hegyaljás Motörhead koncert után egy évvel ismét itt vannak - 2011-ben azonban nem a Tokaji borok hazájába, hanem Budapestre, azon belül is a Sziget Fesztiválra látogat a mindeközben The Wörld Is Yours címmel egy kiváló lemezt is is megjelentető "veterán" rock & roll csapat, hogy ismét megmutassák, hogy is kell ezt a műfajt sallangmentesen, lazán, de erőteljesen nyomni.

Motörhead koncert, Sziget Fesztivál: 2011. augusztus 10. - 20:30 - Rock - Metal Nagyszínpad

Szomorú aktualitás: nemrég távozott az élők közül (61 évesen) Michael “Würzel” Burston, a Motörhead egyik korábbi gitárosa.

Videós ízelítő - Motörhead - The Wörld Is Yours turné 2011.

Motörhead Tour 2011 - The World Is Yours from gustavovara.

Volkova Sisters - Venus Robot

Volkova SistersAzért összességében elmondható, hogy valamelyest felpezsdült a hazai zenei élet egy ideje - a Volkova Sisters kétségkívül a színvonalas újabb produkciók sorát erősíti éteri és finoman borongós zenéjével. Ízelítőül álljon itt egy szerzemény a mellesleg ingyen letölthető Venus Robot című kislemezükről - ami egy "EP-sorozat", jelen kiadvány pedig már annak is a második része.

Élőben legközelebb a mátrafüredi Fekete Zaj fesztiválon láthatjuk őket augusztus 4-én este tízkor, de a Szigeten is fellépnek, és ha valaki szeret utazni, szeptember 11-én Londonban is megnézheti őket.

Volkova Sisters : Venus Robot 2 EP

Black Mountain

Volkova Sisters : Venus Robot 2 EP : 01 Black Mountain by volkovasisters

Volkova Sisters hivatalos weboldal

süti beállítások módosítása