Egyszer a zajosabb, kísérletezősebb zene-verzum, máskor a nyakas-húros hangszerek dominálnak akár ceglédi kannával kísérve, időnként pedig a zongora ad alapot, dallamvilágot, és a ritmikusabb remix-lemezeik mellett sem szabad elmenni.

A kiadványként érkező albumok, válogatásokon szereplő számokon túl az élő fellépéseikről se feledkezzünk meg - ugyanis irtó elementáris tud lenni egy Hideg Roncs koncert - pedig semmit se tolnak túl. Csak jön.

Az oldalhajtásaikról nem is regöltem még, de kiemelendő a HYRO és Premex Solus - külön irományt, de inkább belemerülős hallgatást érdemel mind.

A Megtartó Erőt nevezhetném deep ambientnek, de sokkal inkább egy mély lelki utazásnak, amire nagyon érdemes odafigyelni.

Nincsenek itt táncolható beatek, se fejbólogatós témák, de zajos reszelés sem, csak Te és a Zene, egy kiváló bennső tükör; ha fogékony vagy rá, mindenképp nézz bele

A formákra rátérve: más zenei metódust használnak a közel 40 éves útjuk jelenkori állomásán, mint korábban, számtalan felvett hang és elektronika alkalmazásával - most nem a húrosok dominálnak.

Az album egy szerzeményként látott napvilágot, nincs trackekre darabolva.

Időnként a Prés c. filmből Törőcsik Mari hangját is hallhatjuk - már a kezdeteknél, majd később is, egyfajta szabad keretbe foglalást adva az egységes zenének.

További személyes impressziók: egyben esti - éjjeli hangulatú album, nem súlytalan, de nem is nyomasztó. (Más kérdés, hogy a nyomasztást, és az éj-félelmet mennyire a modern világ biztonság-illúziói okozzák nekünk?)

A Megtartó Erő olyan, mintha az álom és valóság tengelye néha valami anomáliában érne össze, de hamar rájössz, hogy mégsem anomália, mert mindig itt volt, és itt is lesz.

A határok és frekvenciák sokszor távolinak tűnnek, pedig a mindennapjaink részei.

A félálomban történő meghallgatás erősen ajánlott, az ambient, experimentális, drone stb. albumok sok esetben olyankor érnek be igazán - másképp jön át az éteren!

Ahol meghallgatható a Megtartó: