Valamiért eddig a Healer elkerülte a mélyebb figyelmemet, pedig ez a típusú zene pont, hogy nem szokta.

Válogatásokon, mixeken, korábban műsorokban találkoztam vele, de nem hallgattam meg "teljes füllel" egyik albumot sem. Eddig.

 Az "ambient uszodában" a jóval ismertebb, műfajhoz képest már-már "mainstreamnek" mondható, ámde elsőrangú, szintén svéd Carbon Based Lifeforms csatornáján láttam megosztva a Book of Clouds c. új Healer lemezt, épp jó / fogékony időben, hát gyorsan "előtöltöttem" 2 albumot a sétálós playlist-emre, ami majd megtalál, amikor kell.

 A hőség kínja után aztán csak elérkezett ez a nap is. Set: kora délutáni szabadtéri felhőbámulás, hidegfrontot követő, nyárhoz képest tűrhető idő, félig-meddig zöldövezetes városrész, posztmodern szökőkút, fodrozódó víz. Az égen úszkáló cirrusok kiváló vizuális alapot nyújtottak valami légies zenéhez.

 A megfelelő idő gyorsan meg is hozta a kedvet a Healerhez, már az első számtól (A New Chapter Begins) konstatálom, hogy igen, értem az alkotó műfajbeli megbecsültségét.

Nagyon jó ötletek, ritmika, légiesség, semleges érzelmi hangulat, kicsit a korai ambient-előfutárok és a Berlin school ismertebb alkotói is eszembe jutottak (pl. Tangerine Dream, persze krautrock nélkül), de más hangzással, ami kevésbé köthető egy bizonyos korhoz. Mondjuk úgy, téridő-független zene.

Kikapcsoló, dinamikusan nyugalomba helyező lemez, precíz keverés, szép mélyek, reptető közepek, jó dallamok minden túlzás / hatásvadászat nélkül. Valahogy így "kell" kinéznie egy ritmikus ambient lemeznek.

De egyszer váltás történik, konkrétan azt hiszem, egy másik Healer album folytatódik a playlist-en.

A váltásnak neve: Altitude. Lejátszó csekkolva, továbbra is a Book of clouds lemez forog. Ettől a ponttól kezdve a korábbi dinamikus nyugalmon és finom vízi/légköri kavargáson jóval tovább vitt az albumon hallható zene. Erősen befele.

 Az Altitude-al elkezdődik az a bizonyos repetitív, hömpölygő, körbejárós, de mégis folyamatosan táguló zenei utazás, ami kevesek sajátja, és talán még kevesebbeknek sikerül ráülni. Amikor tágulnak a körök, majd újak nyílnak,  halványulnak az élek, esetleg kilátsz a kalitkából, és már-már Te írod a zenét, akkor téridő-szökevény vagy, és pontosan azért érted, mert benne vagy. (Pár zenei alkotó, aki a kellő fogékonyság birtokában kiválthat benned valami hasonlót: Biosphere, horhos, Rapoon, zoviet*france, Loscil, Maeror Tri, bvdub, Muslimgauze, Coil...)

 Ha neked sem sikerül ráülni, vagy unalmasnak találod, akkor inkább kapcsold ki a "magnót", és tégy egy próbát félálomban, amikor kiszabadul a tudatod a dolgokkal szennyezett palackból.

Ha pedig voltál már téridő-szökevény, csak ezért a pár szerzeményért is érdemes meghallgatni a Healer 2021-es lemezét. Az Altitude után már csak a  zárótétel marad, a maga 13 percével és beszédes címmel: Enter Deep Sleep.

Az utolsó két szerzemény - igazából három, mert az átvezető Birds of Light egyenesen ide hoz -  kiemelése, és az első kétharmad mellőzése nem degradálás, ellenkezőleg, mindenkinek erősen ajánlott, aki szereti a kifinomult, mélyebb elektronikus zenét. Ha valamit a nyitó szakaszból ki kéne emelni (pl. dj-k, selectorok, műsorkészítők számára), az a  Some Day I Miss You c. szerzemény, de mindenképp egyben hallgatandó a Book of Clouds, így lesz teljes az élmény, így nyeri el legmélyebb értelmét a téridő-szökevényeknek szánt rés is :)

Esetleg az utolsó 3 track-et felfoghatjuk egy külön kislemeznek, viszont nélkülük az első négy tételnek sem lenne igazi értelme. 

Az album egy eleve igen érdekes korban érkezett, ettől függetlenül - vagy pont ennek ellenére - meglepően erős lelki egyensúlyt sugall.

Alább a teljes lemez, ami egyébként 17 évvel követi elődjét, és szerzője, Michael Andresen (aka 12moons, Creator of Sonic Landscapes from the HyperNorth) megjegyezte, hogy mesterséges inteligencia alkalmazása nélkül készült. Akinek jó hangcucca van, érdemes a Bandcamp-en a 24 bites + veszteségmentes verziót megvennie.