Négy év eltelt már az utolsó "érdemi" CBL album, a Derelicts óta, amivel ismét magasra tették a mércét (bár lehet, többeknek az már túl "populáris" irány volt, szerintem azonban - kivételesen - a könnyű befogadhatóság semmit sem von le az értékéből.) 

Utána jelentkeztek még pár kiadvánnyal, többek közt az ALT2, nevéből is sejthetően újraértelmezéseket tartalmazó albummal, ami számomra nem állt igazán össze / nem érzem egységesnek, még ha jó hallgatnivalóként is tekintek rá, de inkább csak háttérzeneként. 

Hiányzott belőle viszont az a "hidegrázósan örömteli" hangulat, ami annyira sajátja a svéd duó (a Stochastic lemez készültekor már trió!) zenei világának, ami még a legmélyebb ambient/drone albumuknál is végig jelen volt (... az Interloper felemelő hang-füzérjeiről ne is beszéljünk.) Talán a CBL mélyén meglévő trance alap az, ami kikerült a receptből, és a twentyten extended újraértelmezés is ezt a vonalat sugallja.   

Gondoltam, a sokak számára kalitkába zárós 2020-ban csak megérkezik már a folytatás, végül 2021 szeptemberében került a hálózat érkeringésébe Danielék új hangulati lenyomata. 

Említettem, hogy a Carbon Based Lifeforms trióvá bővült a Stochastic munkálata során, a harmadik tag neve pedig sok egyéb területen is ismerősünk lett az utóbbi évtizedben, mondhatni mindenki "élettársa", lévén a monogramja: A.I. (* Plasticman / Endel - tudtommal nincs itt Richie Hawtin, csak a hasonlóság miatt hoztam fel, akit érdekel, a hivatkozásnál megleli, miért hoztam fel.) 

Nem jártam utána, miként vett részt a szerzemények megírásában az A.I., a korábbi anyagok megtanulása, és a zeneszerzési folyamat lemodellezése, netán a kettő kombinálása is használható metódus a gépi tanulásban. 

Hogy végre el is jussak a lényegig, milyen is lett a szénbázisú mesterséges intelligencia, újra kellett hallgatnom, és valószínű, hogy még 1-2 alkalommal meg kell ismételnem (megtörtént), mert nehéz eldönteni, hogy laposodott (nem), vagy mélyült a Stochastic lemezen a "psybient koronázatlan királyainak" zenéje.  

Nem mellékes az sem, hogy ez az a műfaj, ami nem megfelelő hangulatban hallgatva el is mehet az ember füle mellett, bár a CBL-re pont az volt a jellemző, hogy még azok is felfigyelnek rájuk, akik nem kifejezetten állnak közel ehhez a zenei világhoz. Azonban ez mély ambient. Meditatív, lassan, de biztosan repít a kozmoszba. 

Egy valami biztos: több odafigyelést igényel elődjeinél ahhoz, hogy el tudjon merülni benne az ember, kevésbé szereti, ha valami nagyon elvonja a figyelmet.  

Mindenképp csendesebb, befelé fordulóbb albumról van szó, határozottan jó kezdéssel, azonban kimaradnak azok a bizonyos, a bejegyzés elején említett momentumok, és a saját műfajukhoz képest könnyen megjegyezhető, valamint a ritmikus szerzemények is. Magyarul: egy darab olyan számot sem fogtok találni rajta, mint a korábbi sorlemezeken. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert igen :-) A különbséget, aki ismeri, úgyis veszi.

De: van helyette más.  

Sokkal inkább ambient, mint korábban bármikor, néhol kicsit közelebb áll akár a Vidna Obmana aranykorának harmonikusan szép, cseppet sem hivalkodó világához, még ha azért más is az alap. Aztán a 4. szerzeménynél érkezik - mit érkezik, bemorajlik! - valami "új",  legalábbis tőlük ilyen formában szokatlanabb hullám - a Probability Approaches Infinity egy mély, kozmikus örvénylés képében köszönt ránk. Mindenképp az album (első) csúcspontja.  

Erre se lehetne mondani, hogy nem CBL-es, mert igenis "hatásos", de másként, mert közben minimalistább és megkockáztatom, még mélyebbre visz, mint a korábbi kiemelkedő deep ambient pillanataik. Simán beleférne egy darkambient válogatásba is :-) 

Végül még a zárás előtti, 13 perc fölé úszó, halkuló, mély morajlással búcsúzó  Eigenvector c. szerzeményt emelném ki a Stochastic amúgy kellően egységes világából. Ami valahol egy szintetikus óceán vizét kavaró evező hangjára emlékeztet.  

A teljes Stochastic lemez, vizualizációval:

Nem tudom, hogy az "irányváltásnak" köze van-e a túl gyorsan felnövő gyermekként is definiálható 3. "csapattaghoz". Valószínűnek tartom, hogy az előző, nem nagylemezes anyagokon ezt az irányt tudatosan vezették fel, én pedig kíváncsian várom a folytatást. 

(Mire közzétettem ezt a bejegyzést, már a kanyarban is a folytatás.)