Zeneblog és zeneszemle

Zenevadászat

Zenevadászat

Katatonia - Dead End Kings (és City Burials, mert közben 2020. is elmúlt)

... és a 2020-as folytatás: City Burials, Dead Air

2012. szeptember 02. - zenevadasz

katatonia-Dead_End_Kings.jpgNos, itt van az Ősz (bárcsak itt lenne már), és itt az aktuális északi szomorúság is.

Szerintem az előző, Night Is the New Day című album még kifejezetten erős volt, jóval "harapósabb" is, már ha lehet ilyet mondani eme elcsukló, az északi szélben önmagába dőlő zenéről. Persze kellett egy hangulat már az előző (sőt, inkább bármelyik) Katatonia albumhoz, a Dead Ends Kings pedig annyiban különbözik elődjétől, hogy még több (le)hangulat kell ahhoz, hogy jobban kiszabadítsa magát önmagából.

Első hallgatásra feltűnt, hogy egyhangúbb lett elődeinél, persze nem is feltétlen feladata a Katatonia kiáradó befordultságot előadó művészeinek, hogy valami különösen színes, pláne vidám lemezt készítsen, hiszen tudjuk, mihez értenek: darkba mártott északi, melankólikus rock/metalhoz, ami mindenképp sikerül is nekik, leginkább pályájuk elején / közepén.

Egy-egy alkalommal beszivárognak szokatlanabb hangtani alakzatok (pl. Ambitions / Undo You), alapvetően több a billentyűs, és talán kevesebb a zúzós-ébresztő, szomor-mérges szakasz. Leginkább az első és az utolsó két számra kaptam fel a fejem a mélabúból.

Némileg hasonlóvá vált a helyzet, mint pl. az Anathema esetében - ott is lemezről lemezre vérszegényebbnek érzem a végeredményt, bár ők "derűsebb" napszakokat idéznek. 

City Burials (2020.)

Update (2021.02.04.) - szerencsére nem vesztettük el őket. A 2020-ban megjelent City Burials egyenesen kiváló, az alapok nem változtak. Az érzelmi nehezék viszont hangsúlyosabb, a hangzás izgalmasabb, a zene dinamikusabb. Visz, beránt. Íme:

Dead Air (2020)

S mivel megértük azt a bizonyos 2020-as évet, ők is közvetítettek "élő" koncertet - stílszerűen Dead Air. Live From Grondahl. cím alatt hagyta el a napvilágot (nyilván a dínók nem voltak a színpadon, a vizuál igazi feltöltői agymenés ehhez a zenéhez :-)

 

Visszatérve a Dead End Kings-re, ha már erről szól(t) az iromány: amikor ehhez a bitcsapathoz lesz hangulatom, vagy kellő pillanatban hozza a nagytesó online automatizmusa, biztosan meghallgatom még. Viszont közben rengeteg az új zene, és még annál is több, és ha melankólikus borongásra vágyok, lehet, előbb jön pl. a Tenhi, Cure, David Sylvian. Vagy a dinamikusabb Katatonia.

Ímhol az album:

A bejegyzés trackback címe:

https://zenevadaszat.blog.hu/api/trackback/id/tr194747525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása